1. Kezdődik

Ariana szemszöge

Szeptember 1, vagyis hivatalosan is az iskola és a rémálmok kezdete. Álmosan vánszorogtam a fürdőszoba felé és hideg vízzel próbáltam magamat felkelteni. A tükörbe bambultam miközben nap szívta barna hajtincseimet rendeztem amelyek olyan kócosan álltak mintha egész éjszaka csak forgolódtam volna. Elengedtem egy hatalmas ásítást és az iskola gondolata okozta undor kíséretében elmentem öltözni. Mondhatni tombolt még a nyár és a napnak eszében sem volt abbahagyni a folyamatos meleg ontását. Rápillantottam az órára ami 5:40et mutatott. Elkerekedett szemmel kaptam a telefonomért, abban a reményben hogy csak az óra romlott el és nem belőlem lett ilyen koránkelő. Általában 6:45kor keltem és suli előtt még elmentem futni egy fél órát, de ma annyi időm volt mint a tenger, ezért leültem az ágyamra és a kezembe kaptam a gitáromat. Spontán dallamokat kezdtem játszani,amelyből lassan kirajzolódott a fejemben egy jó kis dal ötlete. Mosolyogva írtam le a füzetembe a hangokat és játszottam tovább. Végeredményként kaptam egy új dalt amihez ugyan szöveg még nem párosult, de azért elégedetten hajtottam össze. Felvettem a futóruhámat és a dübörgő ritmussal a fülemben elindultam kifelé. Kivételesen sokat futottam alig párszor álltam meg hogy nehogy összeessek, majd ismét az ágyamon találtam magamat. Zihálva töröltem le az izzadságcseppeket a homlokomról, és elmentem zuhanyozni. 7:45kor megint a tükör előtt álltam és a hajammal szórakoztam. Végül meguntam és laza kontyba fogtam. Felvittem egy rózsaszín matt hatású rúzst a számra, majd eredetileg is átlagon felüli hosszúságú pilláimat vettem kezelésbe. Nagyon sokszor megkaptam már hogy milyen szépek a szempilláim és milyen szerencsés vagyok hogy ennyire hosszú és dús, bár mondtak olyat is hogy biztos mű és elég gáz vagyok. Ők nem tudják elfogadni hogy ilyen létezhet, engem pedig ők hidegen hagynak. Bementem a szobámba és felkaptam egy évnyitóhoz méltó ruhát. Magamhoz vettem a fülhallgatómat,a telefonomat és a táskámat, majd rohantam is lefelé a lépcsőn. A konyhába anya hangját hallottam. Közelebb mentem és először nem értettem kihez beszél mert senki mást nem láttam és nem is hallottam, még végül a megpillantottam Lopit a földön. Kecsesen nyújtózkodott és dorombolva dörgölőzőtt anya lábához, amikor pedig megpillantott engem hipersebességgel átpártolt hozzám. Felkaptam az ölembe, mire ő még jobban elkezdett dorombolni. - Ki a legszebb bengáli cicus a világon? - gügyögtem hozzá, mint egy kisgyerek. Lopi megelégelte a kényeztetést és kiugrott a karomból, anya pedig nevetve nyomta a kezembe a reggelimet. - Vigyázz magadra kicsim, és óvatosan vezess! - ölelt meg, majd eltűnt a konyha mellett lévő ajtó mögött. Felkaptam a balerina cipőmet, és kimentem a garázs előtt álló szerelmemhez. Imádtam a bőr üléseket és a nem túlzottan hivalkodó eleganciáját a kocsimnak. Idén nyáron kaptam a 18. születésnapomra, és azóta nem telt el úgy nap hogy ne ültem volna benne. Még a sarkon lévő kis boltig is ezzel mentem mindig, és mivel az iskola kocsival körülbelül 5 perc, nyugodtan elindulhattam 50 körül, ha nyolcra be akartam érni.

*** - Jess!! - ugrottam legjobb barátnőm nyakába, akit egész nyáron nem láttam mert Európában nyaralt. - Istenem de jó hogy látlak. Mesélj el mindent! - toltam kartávolsára magamtól, és szemügyre vettem a szöszi hajú és csokibőrű csajt. - Istenem te napról napra szebb vagy. - Jaj már, Riri, ne mondj ilyeneket mert totál zavarba jövök. - vigyorgott rám és még egyszer összeölelkeztünk. - Te viszont semmit sem változtál, csupán még világosabb a hajad. Meg hosszabb. Jó ég!! Te befestetted? - sokkolódott le teljesen mire nevetve megráztam a fejemet. - Tudod hogy nem támogatom az idegen anyagokat a hajamon. Nem az én műfajom, és azt is tudhatnád hogy nálam nincs olyan hogy "világosabb" haj, - rajzoltam idétlen kis idézőjeleket a levegőbe - mert a hajam már így is majdnem hogy szőkés mintsem barna. - Jaj annyira szerencsés vagy a hajaddal meg a szempilláddal meg hogy ilyen csinos vagy meg tehetséges és.. - Jólvan Jess értettem. Totál olyan mintha belém lennél zúgva.- méregettem gyanúsan összehúzott szemekkel, mire ő csak belebokszolt egyet a vállamba egy "hülye" szó kíséretében.

***

Az évnyitó unalmasan telt, bár hátul a sor végén a fiúknál biztosan jobb volt a hangulat. Én osztályelnök lévén elől álltam szeretett osztályfőnököm mellett, és azon gondolkodtam mennyire lenne feltűnő ha kiterülnék a földre. Vajon az unalomba bele lehet halni? Mert ha igen akkor én egy hajszálnyira voltam tőle. Ismét röhögés hallatszódott hátulról, mire az ofő mérgesen hátrapillantott és lepisszegte őket. Én is hátra fordultam és kíváncsian néztem őket amikor egy ismeretlen arcot véltem felfedezni közöttük. Nem nagyon láttam rá mert a fény elvakított de annyit láthattam hogy ismeretlen és hogy barna a haja. Na hát én sem lennék jó megfigyelő az FBI-nál. Az évnyitó lassan a véget is ért és felmentünk a termünkbe. Jess lázasan sms-ezett a nyáron megismert pasijával, ezért gondoltam nem zavarok és odamentem a fiúkhoz köszönni mert nem volt alkalmam rá ezelőtt. És akkor megláttam őt. Tényleg barna haja volt de a naptól lent világosabbnak látszott mint itt. Gyönyörű mosolyával éppen összenevetett valamin Ryannel. Azt hiszem teljesen tökéletes ez a srác. - Sziasztok.- léptem oda mosolyogva hozzájuk és megöleltem Ryant. Ő volt Jess után a másik legjobb barátom és mindig számíthattam rá bármiben. - Szia Riri , mizu?- tartott még mindig karjaiban, majd eltolt magától és szemügyre vett. - Azt a mindenit...te mindig ilyen szép voltál? Mennyit nőttél itt-ott. - nevetett miközben a mellkasomra terelte a figyelmét. - Ry, te bunkó.- ütöttem meg nevetve a vállát. Jó na lehet hogy nőttem itt-ott, ahogyan ő fogalmazott, de nem tehetek róla. A fiúk tényleg ilyen jó megfigyelők? Egyébként Ryan beszólására az összes srác figyelme felém irányult, jobban mondva a melleimre. Kicsit, sőt inkább nagyon frusztrált ez a helyzet ezért odaléptem a többiek elé és mindenkit sorra megöleltem, majd az új sráchoz léptem.

Justin szemszöge

Új város, új suli. Tök szívás az egész. Apu itt kapott állást nekem pedig jönnöm kellett vele, mivel nem tudtam másnál maradni. Anya éppen Európában dolgozik valahol én pedig apára maradtam. Az iskola ahova beiratkoztam egyébként nem tűnik rossznak, és lévén hogy ez az első napom, a saját bőrömön is megtapasztalhatom. Pár nappal ezelőtt felmentem a suli honlapjára ahol az osztályokat megnézve megtaláltam az enyémet is és feltérképeztem. Végigfutottam a neveket és egynél leragadtam. Ariana Grande... Ő az a csaj a YouTube-on akinek 100ezres nagyságrendű követője van. Gyönyörű hang és lélegzet elállító külső. El sem hiszem hogy egy osztályba fogunk járni. Magamat ismerve meg sem tudok majd szólalni a közelében hiszen óriási rajongója vagyok. Bár ugyan kedvesnek látszik nem tudom milyen lehet valójában, mert sokak szerint beképzelt.

***

- Justin, siess már mert el fogsz késni és az első napon az nem éppen kellemes az első benyomás szempontjából. - kiabált fel apa. - Megyek, na. Elléptem a tükör elől és magabiztosan nyugtáztam magamban hogy jól áll ez az elegáns ruha. Lementem a nappaliba ahol apa már türelmetlenül ácsorgott aktatáskáját pedig úg szorította, hogy ujjbegyei elfehéredtek. - Indulhatunk? - kérdezte az órájára pillantva. - Egyedül is odatalálok, van saját kocsim. - Az engem nem érdekel, mert veled kell mennem és egyszerűbb ha együtt megyünk. Beszélnem kell az igazgatóval, emlékszel? Na, gyere menjünk.

***

Az iskolában nagy volt a nyüzsgés, mindenki fejvesztve szaladgált a folyosón, vagy ugrálva és visítva üdvözölte a rég nem látott ismerősöket. Jó páran megnéztek, főleg a lányok kíváncsiskodó tekintetét vettem észre. Az igazgató eligazított hogy merre kell mennem, majd magukra hagytam őket apával. Az osztály teremben mindenki nyüzsgött és beszélgetett, de Arianat nem láttam sehol sem. 7:45 volt, ezért bejött az osztályfőnök és bemutatott az osztálynak. A fiúk normálisan fogadtak és egyből szóba elegyedtek velem. Az egyik srác folyamatosan a telefonját pillantgatta és olyanokat mondott, mint "hol van már?" , "mit csinál ez, hogy késik?" , "Ririnek nem szokása késni." Érdeklődve figyeltem őt, majd odamentem hozza beszélgetni.

- Szia, Justin vagyok. - nyújtottam kezet, mire mosolyogva ő is bemutatkozott.

- Ryan. -ráztunk kezet.- Hogy tetszik a suli?

- Eddig nagyon jó. Ennyien vagyunk az osztályban?- kérdeztem sejtelmesen, egyenesen Arianara célozva

- Nem még van egy lány akinek nem szokása elkésni de most valahogy mégis késik, pedig ő az osztályelnök. Mindegy, majd megismered őt is ha egyszer beér. De most mennünk kell az udvarra. Gyere utánam.

Követtem az udvarra Ryant és közbe megismerkedtem a többi fiúval. Nagy arcok mindannyian, hálistennek ezért hamar szót értettünk. Az évnyitó már javában folyt amikor Ry elkezdett össze-vissza beszélni és artikulálatlan hangokat adott ki magából. Ember legyen a talpán aki ezt kibírja nevetés nélkül. Ekkor a ofő hátrafordult és erőteljesen lepisszegett minket. Akkor vettem észre, hogy mellette áll Ő. Hunyorogva hátrafordult, mivel a nap pont a szemébe sütött, de még így is ellenállhatatlan volt. A tekintete megakadt rajtam nekem pedig a lélegzetem akadt meg. Végig nézett. És nem reagált. 

***

Az évnyitó után a termünkben voltunk de az ofő kiment mert el kellett valamit inéznie. 

- Észrevetted mennyi nyomi kilencedikes van? - kérdezte Ryan, mire akaratlanul is felnevettem. Hirtelen Ariana termett ott mellettünk és Ryan karjaiba vetette magát, mire a fiú is ugyan olyan boldogsággal üdvözölte. Rossz volt ezt látni. És mégis miért? Mert a csaj már az első perctől kezdve belopta magát a szívembe. És most mit látok? Hogy az első emberrel akivel megismerkedtem ölelkeznek. Ez az én szerencsém.

Addig addig merengtem hogy arra eszméltem fel hogy Ariana előttem áll.

- Hahó! - integetett az arcom előtt mosolyogva. - Itt vagy?

- Igen, csak kicsit elmerengtem. Bocsi. - mosolyogtam rá én is.

- Nem volt alkalmam bemutatkozni mert késve jöttem. Ariana Grande - nyújtott kezet.

- Justin Bieber.-nyújtottam én is oda.

- Örülök Justin.- mondta. - De most vissza kell mennem a barátnőmhöz.

És azzal a lendülettel megfordult és elindult, majd azt hittem hogy kiugrik a szívem, mert félúton visszafordult és rám kacsintott.